A zöld gazdaságfejlesztés megszervezésének, és a zöldipari fejlesztéspolitikának sarkalatos pontja a zöldipari innovációk (más néven greenováció) létrehozásának, piaci bevezetésének támogatása és a termékhasznosítás erősítése. Ebben a folyamatban kevésbé a műszaki-technikai újdonságok fel-, és kitalálása jelenti a meghatározó elemet, mintsem az adott termék- és eljárás applikációk, illetve technológiai újítások gazdasági felhasználása, de még inkább a megvalósítás feltételrendszerének beazonosítása és kialakítása. Éppen ezért greenovációnak azt a folyamatot nevezzük, amely során a zöldipari technológiához tartozó, valamint a zöld gazdaság kialakulását és működtetését megalapozó, feltételező műszaki-technológiai újdonságok – termékek, szolgáltatások, eljárások és módszerek, szervezeti modellek – sikeresen kerülnek bevezetésre a helyi üzleti, társadalmi gyakorlatba. A greenováció kiegészülhet az újdonság létrehozásával is, ám az újdonságok „feltalálása és megalkotása” önmagában semmiképpen sem helyettesítheti a folyamat egészét. A greenováció potenciális lehetőségeit, a klímaváltozás, a vízgazdálkodás, a zöld közlekedés, az intelligens hálózatok és erőművek, valamint a bionik területein vizsgáljuk.

A hazai innovációs támogatás talán legnagyobb hiátusa a komplex gondolkodás hiánya: a műszaki-technikai újdonságok fel- és kitalálását még így, vagy úgy támogatja a kormányzat, ám az elfogadtatás, az adaptáció fejlesztés és a piaci bevezetés rendszere komoly kívánnivalókat hagy maga után. Azt is mondhatnánk, hogy az innovációs gondolkodásban még messzebb vagyunk az uniós szinttől, mint a K+F ráfordításaink a lisszaboni céltól. Magyarországon évtizedekig külön emlegették a kutatást-fejlesztést és az innovációt. Voltak, és vannak kiváló műszaki-technikai ötletek, de hogy azok támogatóra, befektetőre találjanak, hogy megfelelően gondozzák ezeket az újításokat és a piacra segítsék, nos annak nyomát is alig látni.