Az Európai Unió vonatkozó irányelveiből kiindulva megújuló energiaforrás alatt a nem fosszilis-, önmagukat természetes folyamatok során megújító energiaforrásokat értjük, így a szél-, nap-, víz- és geotermikus energiát, illetve a biomassza-, valamint az óceán-, az aero- és a hidrotermikus energiát. Ezek az energiaforrások folyamatosan és/vagy ismétlődően rendelkezésünkre állnak, illetve rövid időn belül újratermelődnek, kiaknázásuk nem károsítja a környezetet, miközben segítenek az emberiség növekvő energiaigényének kielégítésében, egyúttal a fosszilis energiaforrások kiváltásában.

A megújuló energiaforrások kiaknázása új kapukat nyit a zöldgazdaság létrehozásához. Amennyiben sikerül a Szaharának 0,3 százalékára koncentrált naperőmű parkot létesíteni, már ez az egy projekt elegendő megújuló energiával látná el egész Európát. Ezt az elképzelést szeretné megvalósítani a 2009-ben alapított Desertec Foundation, melyet a Római Klub és a Trans-Mediterran Megújuló Energia Együttműködés szervezete kezdeményezett.

A megújuló energiaforrások sajátos területét alkotják a folyókon, patakokon létesített vízerőművek, turbinák, valamint a tenger hullámainak “befogására” alkalmas berendezések. A nautikus erőforrások kiaknázása időközben már meg is kezdődött a belga, dán és skót partoknál.

A szárazföldi szélerőművek mellett megjelentek az offshore – nyíltvízi – erőművek, melyek előnye, hogy jobban ki tudják használni az erősebb tengeri széljárást, illetve kevésbé zavarják a madarak vonulását.

A geotermikus energia lakóházak, középületek fűtése mellett a halgazdaságok, vagy melegházak (geotermikus növénytermesztés) számára is hasznosítható, az elektromos áram előállításáról nem is beszélve.

Az élelmiszer- és mezőgazdasági hulladékokból, vagy algából előállított bio-üzemanyagok (biodízel, bioetanol) jelentős mértékben csökkentik a közlekedés károsanyag kibocsátását, egyben jelentős mértékben bővíti az elektromos áram előállítására vagy a lakások fűtésére alkalmas technológiák körét.